Írtam a kentaurokról már régen, hogy milyen gondban is lennének a mi világunkban. Erre szembetalálkoztam ma ezzel a példánnyal. De a kérdés még mindig ugyanaz, ők emberek akiknek van állat részük, vagy állatok, akiknek ember részük van. De a legfontosabb, hogy meg lehet-e őket…

A minap azon gondolkodtam, hogy milyen nagy szerencse, hogy nem él egy kentúr (és ha már politikai korrektség: kentahölgy) sem közöttünk, mert milyen nagy vita lenne abból, hogy őket most meg lehet enni vagy nem. Pontosabban az lenne a vita tárgya, hogy ők emberek állatszerű hátsó…