A sertéstelepeken az átlagosnál lassabban fejlődő malackákat megölik. Nem érnek rá velük külön foglalkozni az etetésnél, de leginkább azért, mert nem garantált annyira bevétel sem, ha nem nőnek akkorára, ami már megérné a sertésgyárosnak.

Ezért időről-időre kiemelik a kisebbeket és a hátsó lábuknál fogva a padló betonjához verik a fejüket. A szétnyíló koponya és a kiloccsanó agy az utolsó pillanatuk a Földön. Kegyetlen brutalitás, ami a tarjában vagy a baconben is ott van.