A kakas csibék feleslegesek a tojásgyáraknak mert nem tojnak, ezért nem is érdemes őket etetni.
Egyszer sem. Ezért rögtön kikelésük után vagy élve ledarálják őket, vagy pedig ilyen zsákokba kötik őket, ahol megfulladnak. Pár órával a születésük után.
Azért tartunk itt, mert az embernek semmi nem elég. Nekünk mindig több kell, nem tudunk örülni az adott pillanatoknak, ahogy például a kedvenceink, a cicák vagy éppen a kutyák nagyon is tudnak.
Ezen kellene változtatnunk, és sokkal több boldog ember élne.
Mi értelme van ennek? Akkora nagy baromságnak tartom az ilyet!
Utálom, amikor az ember mindenbe beavatkozik, és tetszése szerint megváltoztatja a dolgokat.
Szerencsétlen egy ruhába öltöztetett, két lábon járásra kényszerített rabszolga, aki a külföldieket szórakoztatja. Ebben az is félelmetes, hogy rengetegen ezt elképesztően viccesnek tartják és meg lehet élni ebből az állatkínzásból.
Mert mi azt is eldönthetjük, hogy melyik állat maradhat életben, melyiknek kell meghalnia. Csak úgy, mert megtehetjük. Ahelyett mondjuk, hogy egyszer költenénk rá és megműttetnénk a macskát, hogy ne kölykezzen folyamatosan.
De agyoncsapni, vízbe fojtani, élve eltemetni olcsóbb.
Ott vannak azok a 8 méter hosszú gyönyörű kardszárnyú delfinek (Orcinus orca), akiket a delfináriumokban dolgoztatnak. Nemrég posztoltam egy képet, amin látszik, mennyire iszonyúan kis helyük van, pláne annak fényében, hogy ezek az állatok 50 km/h sebességre is képesek.
Idézet a…
Ezek a szerencsétlen majmok itt ücsörögnek a ketrecekben egy állatkísérleti telepen és arra várnak, hogy érjen már véget a kínzásuk és hagyják már őket végre meghalni.
Tényleg vannak vad kakasok, amik rettegésben tartják az udvart, de azért a láncos tartást durvának érzem. A lakhely sem az a klasszikus tyúkól.
Bár jóval olcsóbb etetni ezt a házőrzőt, mint egy kutyát.