Úgy látszik az elefántokra érzékenyebb vagyok. Talán mert olyan hatalmas, méltóságteljes állatok, akik állítólag hihetetlenül intelligensek. Kint a természetben nyugodtan sétálgatnak, lóbálják az ormányukat, eszegetnek és a kicsinyeiket is nagyon féltve óvják, komoly társadalmi életük van. Amíg ki nem halnak persze, addig.

Ezért félelmetesek nekem a cirkuszban az állat számok, ahol arra kényszerítik őket idióták, hogy produkálják magukat. Hogy az ember dicsőségét hirdessék, hogy egy ekkora, több tonnás állat azt csinál, amit ő, a 80 kilós ember akar. Nem is zabálják meg őket, nem is lesz az agyarukból vagy a bőrükből dísztárgy vagy cipő - őket egész életükben minden nap folyamatosan kínozzák - ez a legszörnyűbb élet.

Azt csinálják, amit az ember akar - tessék még az elefántoknál is felsőbbrendűek vagyunk. Persze, hogy azt csinálják szerencsétlenek, amikor ütik, vágják őket szinte újszülött koruk óta, egészen addig, amíg nem csinálják meg, amit várnak tőlük. Elektromos botokkal kínozzák őket, vasvillával döfködik a testüket, vasrudakkal ütlegelve "mutatják meg nekik", mit kell csinálniuk.

És amikor az előadáson fejen áll ez az elefánt, a sok seggfej tapsol ennek és sikongatva örül neki, hogy milyen ügyes. Hogy nem érzik azt, hogy ez semennyire nem természetes? Miért állna önszántából fejen egy elefánt? Miért kell ilyen baromságokra kényszeríteni őket (és persze a többi állatot is a cirkuszban)?

Ne menjünk cirkuszba, ahol állatok szerepelnek! Vagyis csak akkor menjünk, ha valami perverz élvezetet jelent számunkra az, hogy végsőkig elkínzott, szörnyű körülmények között tartott, teljes letargiába süllyedt állatok, a fájdalomtól való rettegésük miatt, és azért, hogy egyáltalán kapjanak enni teljesen természetellenes dolgokat műveljenek.

Mindenki egy kalap szart ér, aki erre kíváncsi.

Ezt az elefántot a képen Gary Johnson kínozza: