Pár perccel a meggyilkolása előtt... Persze,hogy tudja mi vár rá, hallotta a rémült üvöltéseket és halálhörgéseket már órák óta, érezte a mindent beborító vér szagát. Rohadékok vagyunk ezzel is.
Szerencsétlen, sóvárogva nézi a festett jégtáblákat, a festett téli tájat. Elloptuk tőle a szabadságot, arra kényszerítve, hogy egy betonteknőben élje le az egész életét, csak azért, hogy amikor szórakozni akarunk, elmenjünk és megnézzük az állatkertben. Pár perc nekünk, egy elcseszett élet neki.
Ahogy nálunk a disznótornál, Ázsiában a kutyatornál használják a perzselőt. És ott is vannak olyan rohadékok, akik mivel annyira bénák, hogy nem sikerül megölniük előtte az állatot, élve perzselik le róla a szőrt. Hogy lehetünk ilyen barbárok, hogy ezt megtesszük más élőlényekkel?
A horogra akadt cápát a hajó mögé kötve vonszolja a 3 nyomorult, és élvezi, hogy ő mekkora király, elbír egy cápával is. Semennyire nem egyenlő feltételek mellett persze. De hát ez az evolúció, hogy vannak erősebbek - mondják. Viszont seggfejnek lenni nem kell hozzá, élvezni másik élőlény…
Annyira kis helye van szerencsétlen disznónak, hogy nem tud úgy állni, hogy a csavar ne sértse fel a fejét. Így a seb be sem tud gyógyulni, állandóan vérzik, gyulladt és fáj. Ennyire rohadékok vagyunk a baconért.
