Az eredeti cikk ide kattintva olvasható.
A röviduszonyú makócápa (Isurus Oxyrinchus) az ízletes húsa miatt viszonylag gyakran megtalálható az éttermekben. Ha mindez nem lenne éppen elég ok az aggodalomra, még a sporthorgászok is nagy szenvedéllyel hajtanak az elfogására.
Ez a szerencsétlen cápafaj tehát az étlapon és a horgászok Youtube-csatornáján egyaránt jól mutat, és ettől igen rosszak az életkilátásai. Michael Byrne és munkatársai a Missouri Egyetemen műholdas nyomkövetővel vizsgálták a makócápák populációját, és arra jöttek rá, hogy tízszer gyakrabban kifogják őket, mint amire a halászok és horgászok jelentése alapján következtetni lehetne.
A tudósok szerint ez a gyakorlat nem fenntartható, és a populáció visszafordíthatatlan károkat szenvedhet. Ez problémás, mert a makócápa csúcsragadozóként fontos szerepet lát el az óceáni ökoszisztéma egyensúlyának fenntartásában.
Sajnos a makócápák akkor is hálóba akadnak, amikor nem kimondottan rájuk vadásznak. Az Atlanti-óceán északi térségében pont arrafelé portyáznak, amerre az intenzíven halászott tonhalak és kardhalak is előfordulnak.
A makócápákat ért csapások nehezen ellensúlyozhatók, mert amilyen gyorsan úsznak, olyan lassan szaporodnak. A nőstény egyedek általában 18 éves korukra lesznek érettek, ezután is csak nagyjából háromévente szülnek utódot, és átlagosan 30 évig élnek
