Elképesztő dolgot olvastam ma a linkre kattintva elérhető cikkben: Angliában 1939-ben megalakult a Nemzeti Légiámadás-elővigyázatossági Állatügyi Bizottság, aminek első intézkedése egy röplap kiadása volt, amiben arra kérték a lakosságot, hogy ha kitör a háború, a haza érdekében az állatorvosokkal altattassák el a házikedvenceiket.

Az elképzelés emögött az volt, hogy amikor bombázzák majd Angliát és az óvóhelyekre kell menni, nem lesz kaja még a kutyáknak, macskáknak is. Ezért a legcélszerűbb, ha elaltatják őket. A felhívást a nagyobb újságokban is megjelentették és a BBC-ben is elhangzott.

A durva az, hogy amikor Anglia hadat üzent Németországnak, egy hét alatt 750.000 (igen, hétszázötvenezer) házi kedvencet gyilkoltattak le a lelketlen gazdik. De ha nincs kaja, akkor miért csak az állatokat kellett megölni, miért nem a nyugdíjasokat, vagy a betegeket, sőt a legkisebb, ellátásra és túl sok gondoskodásra szoruló gyerekeket is?

Ugye mennyire abszurd ez az utolsó gondolat? Pedig semennyivel nem durvább, minthogy gyilkolják le az állatokat. És mégis elment ennyi ember az állatorvoshoz, mert úgy gondoljuk, hogy egy állattal azt csinálunk, amit akarunk...

Kisfiú kutyájával egy délnyugat-londoni óvóhely bejáratánál