Az egyik macskamentő oldalon találtam ezt a posztot:
"Ezekben a napokban biztosan sokan megemlékeztek elhunyt cicátokról, kutyátokról, egyéb szívetekhez közel álló házi kedvencről. Halálukkal ők is elvisznek egy darabot a szívünkből, hiányuk pótolhatatlan, csak az idő és az új társak tudják enyhíteni a fájdalmat. Égjenek a mécsesek szeretett állatkáinkért is, reméljük, hogy olyan helyen vannak, ahol legalább annyira jól érzik magukat, mint velünk!"
Kiegészíteném azzal, hogy a házi kedvenceken kívül rengeteg olyan állat hal meg, akikért szintén gyertyát kell gyújtanunk, ők azok, akik a mi szórakozásunk, a mi kikapcsolódásunk miatt szenvednek egész életükben a cirkuszokban, állatkertekben és halnak meg végül, vagy azokért az állatokért, akik egész életükben dolgoznak, egész életükben dolgoztatjuk őket valamilyen okból úgy érezve, hogy ezt megtehetjük velük.
Legalább köszönjük meg mindezt nekik. Legalább a haláluk után.
