Micsoda baromság! Persze nagy orvosi vívmány, hogy ezt el tudták érni, de mennyire felesleges az egész. Igen, tudom, hogy ha nekem kellene új szív, vagy a családtagomnak, akkor biztos máshogy gondolnám. Hát nem gondolnám máshogy, akkor is értelmetlennek tartanám, mert felfoghatatlan, hogy miért akarunk örökké élni, miért dolgozunk azon, költünk rá rengeteget, hogy minél tovább éljük az életünket. Semmiről nem akarunk lemaradni. Pedig egyszer le kell, akkor meg már nem mindegy, mikor?

Szóval egy mai cikkben olvasható, hogy "Egy különleges hatóanyagkoktélnak köszönhetően két és fél évig vert egy majom testébe ültetett génmódosított malacszív." Bravó, gratulálok. Ahogy ahhoz is, hogy feleslegesen ölték meg először a malacot, utána meg a majmot. És nem csak ezt a két szerencsétlent, hanem azt a rengeteget is, akik nem kerültek be a hírekbe, mert már eleve nem is sikerült velük a műtét. Ahogy írják is: "A két-három éves majmokba 6-8 hetes, génmódosított malacok szívét ültették be. A szervek átlagban 289 napig működtek."

A cél pedig, hogy disznó szerveket ültessenek olyan emberekbe, akik nem akarják elfogadni, hogy egyszer véget ér minden: "A génmódosított sertések szervei többek között az emberi véralvadási tényezőkhöz is jobban alkalmazkodnak. A sertések az emberek számára potenciális donorok, mivel anyagcseréjük hasonlít az emberéhez."

Ez a fejlődést szolgálja blablabla. Persze, de milyen áron, igazából miért gondoljuk azt, hogy ehhez jogunk van? Hogy a többi élőlénnyel bármit megtehetünk?