Egyik munkatársam mesélte, hogy kitalálták a pasijával, hogy a 30. születésnapján elmennek valahova bulizni. Aztán aznap nagyon komoly fejfájása volt, így amikor hazajött a párja, mondta neki, inkább ne menjenek sehova, maradjanak otthon. Viszont legnagyobb megdöbbenésére a pasi kijelentette, hogy ő akkor egyedül elmegy megünnepelni a szülinapot. És így is tett, majd valamikor hajnalban hazaérkezett, betörte a szobaajtón az üveget majd összehányta a lakást. A barátnőnek kellett tartani a fejét egész reggelig, persze a romok eltakarítása után. Aztán miután valamennyivel jobban lett, a "szuperférfi"elkezdte gyalázni, hogy mennyire unalmas vele lenni, és neki ez nem megy, különben is, este lefeküdt egy másik csajjal. Így ért véget a szülinap és annak megünneplése.

Na, hát pontosan ugyanilyen az állatok világnapjának ünneplése is. Teljesen ugyanez a sztori, ahol a pasi mi vagyunk, az emberiség, a csaj pedig az állatok.

Mire gondolok? Részlet az egyik legnagyobb programportálról a mai napi ajánlóból: "Az Állatok világnapja egész évre azt üzeni, hogy éljünk harmóniában a minket körülvevő élőlényekkel és a természettel. Érdemes ellátogatni a közeli állatkertekbe, vadasparkokba, hogy feltöltődjünk azokkal az élményekkel, amelyeket csak az állatok adhatnak nekünk."

Mi van? Miről beszélünk? Látogassunk el egy állatkertbe az állatokkal együttélés harmóniájának jegyében? Bebörtönzött, megkínzott állatok hozzák el nekünk az élményeket? Elmegyünk és bámuljuk azokat a szerencsétleneket, akiket bezártunk egy ketrecbe, hogy minket szórakoztassanak, és tulajdonképpen teljesen ártatlanul rabságban éljék le az életüket majd egy cellában haljanak is meg? Így ünnepeljük meg az állatokat? Teljesen ugyanaz a történet, mint a bevezetésben. Elmegyünk, jól érezzük magunkat az ő napjukon, ünneplünk (őket!?), feltöltődünk, kiszórakozzuk magunkat, az állatok meg le vannak szarva. Az hogy mennyire szenvednek és kínlódnak egy nekik kijelölt helyen, egyáltalán nem ideális körülmények között, senkit nem érdekel. Egyébként is örüljenek neki, hogy saját világnapjuk van.

Rohadékok vagyunk, ez már kiderült korábban is, de hogy ez mennyire kegyetlen tréfa velük szemben, hogy egy állatkertben ünnepeljük meg őket... Elképesztő, hogy valaki egyáltalán még jár állatkertbe, mert nem érzi, hogy az mekkora rohadtság.

De ha valóban állatokkal szeretnénk feltöltődni, akkor tessék egy link, ami éppen erre a mai napra készült.

"Az állatkert az a hely, ahol azok az élőlények élnek, akiknek szabadnak kellene lenniük."

És valaki már ezzel gyerekkorban tisztában van. "Az állatkertetek egy börtön. A ketecek túl kicsik. A tigris sírt. Utálom a látogatást." Ide kellene mindenkinek eljutni - gondoljunk bele az egészbe!