...ha nem változtatunk a mostani folyamatokon.
A teljes cikk ide kattintva érhető el. Az eredeti cikk pedig itt található.
"A WWF jelentése, a Living Blue Planet az eddigi legnagyobb léptékű kutatás a tenger élővilágáról. Ebből kiderül, hogy a vizekre nehezedő nyomás fenntarthatatlan: ha semmi sem változik, környezeti katasztrófákra és éhínségekre számíthatunk. 1970 óta a felére csökkent a tengeri emlősök, madarak, halak és hüllők egyedszáma, és a szardínia-, tonhal- és makrélapopulációk mérete 74 is százalékkal esett vissza. A túlhalászás, a klímaváltozás és az óceánok elsavasodása tovább rontja az amúgy is elkeserítő helyzetet."
"Katasztrofális a helyzet. Elpusztítjuk a létfontosságú táplálékforrásokat és az óceánok ökológiáját. ... A tonhalak és makrélák aránya 75 százalékkal csökkent a vizekben, az Ázsia-szerte luxuscsemegeként fogyasztott tengeri uborka pedig szinte teljesen eltűnt a Galápagos környékéről és a Vörös-tengerből."
És a legdurvább tény a cikből: "Az emberi tevékenység súlyosan károsította az óceánt, mivel gyorsabb ütemben fogják ki a halakat, mint ahogy reprodukálódni tudnának, és eközben az ívóhelyeiket is elpusztítják. – mondta Marco Lambertini, a WWF International vezetője a BBC-nek."
Szó van az írásban még a környezetszennyezés miatt bekövetkező elsavasodásról is, aminek a következtében a korallzátonyok teljesen el fognak tűnni. A mostani tempóban már 2050-re! Tehát kongathatjuk a vészharangot, remélve, hogy valaki meghallja: 35 év múlva nem lesz korallzátony, ha így haladunk.
"A korallzátonyokat nem véletlenül nevezik az óceánok esőerdőinek: csak az ausztráliai Nagy-korallzátonyon 1500 különböző faj él. A zátonyon több nemzeti parkot is kialakítottak: a terület biológiai sokszínűsége szinte páratlan a bolygón. Ha viszont eltűnik a zátony, az őshonos fajokra pusztulás vár. És mivel a korallzátony védi Ausztrália északkeleti partszakaszát a Csendes-óceán ciklonjaitól, lehetséges, hogy harminc év múlva a finom hullámverést méteres árhullámok válthatják fel, és Townsville lehet az új Velence."
És látni kell, hogy ez mihez fog vezetni: "Lambertini szerint a túlpörgetett halászat nemcsak a tenger élővilágát károsítja, de egész országokat is tönkretehet: egyes nemzeteknél a halhús az elsődleges táplálékforrás, ha nem éppen az egész gazdaság motorja. A túlhalászat, a tengeri élőhelyek pusztulása és a klímaváltozás együttese az egész emberiségnek nagy csapás lesz, de a legkeményebben azokat fogja sújtani, akik a leginkább függnek a tengertől, és nincs más jövedelemforrásuk."
És az a legdurvább, hogy ezek az emberek sokkal többet fognak ki, mint amire szükségük lenne, még iszonyúan pazarolnak is.
