Az egyik legnagyobb szemétség. Szerencsétlen libáknak újra és újra rengeteg kaját tolnak le a torkán - ráadásul szó szerint.

Minden percüket felpüffedt gyomorral töltik, mindig a rosszullét és a hányinger környékezi őket. Mi is tudjuk milyen érzés ez, mindenkivel előfordult már, de maximum másnap nem eszünk annyit vagy beveszünk valamit, ami könnyít ezen a telítettségen. Nekik nincs erre esélyük, hiszen jön az ember és megtömi őket újra és újra, hogy a májuk egészségtelenül nagy legyen és jó áron el lehessen adni. Nem elég, hogy borzalmas körülmények között tartják őket kis ketrecekben, még ennek a brutális állatkínzásnak is az áldozatai egész életükben. Koszban, mocsokban állandó rosszullétben.

A legdurvább az, hogy nálunk ez hagyomány sőt nemzeti büszkeségünk a libamáj, és mindenféle nemzetközi szervezethez járkálunk, hogy nekünk erre való tekintettel engedélyezzék az állatkínzást. Mennyire gáz ez is, önként jelentkezünk be a rohadék szerepre.

Jó étvágyat a libamájhoz!