Elkezdődött a gyilkolás időszaka - egy értelmetlen hagyomány ismét, amit egyszerűen nem tudunk már magunk mögött hagyni. Persze nem is akarunk. Mert húst kell enni! Dehogy kell.

Pláne az ilyen gyilkolások érthetetlenek nekem, amikor tömeg előtt ölik meg és dolgozzák fel szerencsétlen disznókat (és egy birkát sőt egy borjút is - szegénykének amiatt kellett meghalnia, hogy mi megihassuk a tejét). Persze ha már legyilkolják őket, akkor így, mert legalább az emberek látják, hogy mi előzi meg a hús zabálást. Hallják a halálsikolyokat, látják az életükért küzdő állatokat, talán ezt követően nem hiszik azt, hogy az állat önként ajánlja fel a húsát, és csak arra vár, mikor vágják már le. Látják, hogy igenis élni akar, és mindenáron ragaszkodna az életéhez, de esélytelen, mert mi erősebbek vagyunk.

Elképesztő ez a fesztivál hangulatban öldöklés - és még a kínaiak primitívek...

Az egyik cikk azt írja, hogy egy ilyen böllérnap tradicionális és macsó. Nem értem, mi abban a macsó, hogy nekünk kiszolgáltatott állatokat ölünk meg mások szórakoztatására, utána meg megesszük őket. Mi a macsó egy ennyire egyenlőtlen "küzdelemben". Épphogy nem macsó, mert ezt bárki meg tudná velük csinálni, hiszen nekünk fegyvereink vannak ehhez és többen rontunk rájuk.

Aztán a cikkben van flexszel disznó tisztítás is, és megtudjuk azt is, hogy az ember mennyire kegyetlen rohadék, hiszen a vietnámi csüngőhasú malacot a gyerekek simogatták, örült neki a malacka, hogy szeretet veszi körül, aztán odament valami részeg barom, és levágta szerencsétlent. Ahogy a kisborjút is, aki az anyjától elszakítva, a tömegben rettegve várta, hogy mi fog történni vele. Megették.

Térjünk már észhez!

 A cikk itt érhető el a videóval együtt, amiből a fenti kép is származik.

Forrás: http://www.delmagyar.hu