Minden élőlényből áldozat lesz szép lassan, semelyik nincs biztonságban az embertől.

Kicsit olyan érzésem van, mintha a régi sérelmeinket akarnák megbosszulni rajtuk, azokat amikor a barlangban remegtünk, és összetojtuk magunkat minden kis zajra attól rettegve, hogy jön valami ami megesz minket. Most visszaadjuk az állatoknál. Most megkapják, most már mi vagyunk az erősebbek.

Valószínűleg az ősember a tengerekben is iszonyatosan retteghetett halászat közben, mert olyan hévvel irtjuk a cápákat, hogy elmondhatatlan. Minden indok nélkül, csak úgy. Hogy ne legyenek.

Mert mással nem lehet indokolni az értelmetlen mészárlást, hiszen évente 12 (nem, nem elírás, tizenkettő) embert ölnek meg cápák. Mi viszont (vagyis nem mi, hanem azok a barbár halászok a rozsdás szigonyaikkal, meg a szakadt hálójukkal) 100 milló (nem, nem elírás, száz millió) cápát ölnek meg ÉVENTE.