Itt a halottak napja, itt az idő, hogy magunkba szállva elgondolkodjunk azon, hogy mennyire abszurd és érthetetlen az, hogy évente(!) 58 milliárd állatot (a tengeri állatokon kívül, mert az szinte megszámlálhatatlan) gyilkolunk le azért, mert rohadt kényelmesek vagyunk, a megszokásaink és az értelmetlen hagyományok rabjai vagyunk. Amikor máshogy is meg lehetne oldani mindent, amire az állatokat használjuk, az öltözködést, különböző tárgyaink alapanyagát, a szórakozásainkat de legfőképpen az étkezésünket, mert abban halnak bele a legtöbben.

Mert önzők vagyunk és azt hisszük nekünk mindent szabad és mindenhez jogunk is van. Arra is hogy nyomorúságos körülmények között tartsuk állatok milliárdjait, mert azok azért vannak, hogy mi megegyük őket. Mennyire arrogáns szemléletmód ez, csak azért mert mi vagyunk az erősebbek... Jelen pillanatban még mi, de azért megnézném, hogy milyen pánik lenne, ha mi kerülnénk a kés túloldalára egy erősebb élőlény asztalára vezető úton.

Bízom abban, hogy ezt nem kell megvárni, hogy nem kell mindent átélni ahhoz, hogy bele tudjunk gondolni és meglássuk, hogy mennyire szarul gondolkodtunk eddig. Nem kell ragaszkodni ahhoz, hogy nem azért küzdöttük fel magunkat a tápláléklánc csúcsára, hogy ne zabáljuk meg a húst, és nem kell abban (bár mindenképpen tetszetős) tévhitben ringatni magunkat, hogy mi csúcsragadozók vagyunk, ezért nekünk nemhogy jár, de elengedhetetlen a hús az életben maradásunkhoz. Hiszen nemhogy csúcs, de kis alap ragadozók sem vagyunk.

Bízom benne, hogy be fogjuk látni, hogy az állatok kihasználására és legyilkolására épülő hagyományaink, mint a disznótor, állatviadalok és az állatáldozatok a 21. század emberének lassan elfogadhatatlanok lesznek, mert egyszerűen ezek már azokhoz az ősi primitív időkhöz kötődnek, amikor kialakultak.

Ugyanakkor azt is szeretném megérni, vagy akár pár év múlva látni, hogy a táplálékunkat jelentő élőlények iránti tisztelet legalább megjelenne, ha már csak miértünk élnek, szerintünk csak azért vannak. Ez teljesen elveszett mostanában, igaz semmit nem tisztelünk, miért pont a nálunk sokkal gyengébbeket, leigázottabbakat tisztelnénk. De nem jó ez így.

Jön a disznótor idény, minden vegán egyik legbrutálabb időszaka, amikor egyszerűen felfoghatatlan módon elhatalmasodik az erőszak, a kegyetlenkedés és az értelmetlen öldöklés az előbb említett tisztelet teljes hiánya nélkül.

Erre a linkre kattintva elérhető egy oldal, ahol a jobb oldalon indul egy számláló, ami megmutatja, hogy a Földön hány állatot gyilkolnak meg egységnyi idő alatt. Elképesztően félelmetes, ahogy pörög a számláló.

A gyilkolás mértékéről egy szintén megdöbbentő adat: az összes háborúnak és népirtásnak ami eddig az emberiség írott történelmében történt, körülbelül 620 millió ember esett áldozatul.
Jelenlegi életformánk mellett 5 nap alatt ölünk meg ennyi állatot.

A KSH adatai alapján 2013. júniusában Magyarországon 39 millió állat várta fogságban azt, hogy megöljék és megzabálják őket. Ez a szám négyszerese országunk népességének!

És ezek közül az egyik, akiről még egy viccesnek szán disznótoros emlékfotó is készült: