Valamelyik állatot nyugodt szívvel megesszük, valamelyiket pedig soha, és rosszul vagyunk még a gondolattól is?

Miért evésre való a tehén vagy a disznó vagy a csirke, és miért lenne ördögtől való és undorító és kegyetlen, ha macskából, kutyából, nyúlból vagy lóból készülne a hamburger?

Milyen képmutató seggfej az ember? Azok is ugyanolyan élőlények, ugyanúgy éreznek, szeretnek, rettegnek, ugyanúgy gondolkodnak, mint ezek vagy mint mi. Ami ez egyiknek jár, ugyanúgy örülne neki a másik is, egy malacka is ugyanúgy örülne neki, ha szeretik és simogatják, mint egy kiscica. Egy borjú ugyanannyira vágyna arra, hogy törődjenek vele, és ölelgessék, mint egy kiskutya. De azokra szarunk, azokat szörnyű körülmények között tartjuk és megesszük, mert valamelyik idióta elődünk rájuk sütötte a szót, hogy vágóállatok. Francokat, ugyanolyanok, mint azok, akik velünk élnek a lakásunkban.

Képmutató féreg az ember, csak azért, hogy zabálni tudjon. A macskával, kutyával, szobanyuszival pedig megnyugtatja a lelkiismeretét.

A legnagyobb poén, amikor valaki hamburgert csámcsogva azt mondogatja, hogy ő szereti az állatokat, hiszen van otthon hörcsöge is. Dehogy szereti az állatokat, hiszen minden nap megeszi őket, cinkostárs az állatkínzásban!

Egyébként is mi van egy hamburgeren? Nehogy elhigyjük, hogy a legszebb színhúst teszik bele nekünk, amikor összesütve és fűszerezve bármit beletehetnek. Miért érné ez meg nekik? Mindenféle hús maradék, fülek farkak, szemgolyók, kötőszövetek, inak kerülnek bele - minden olyan, amit máshol nem lehet eladni.

Jó étvágyat hozzá!