Nagyon szeretem a könyveit. Hogy ki ő? Talán úgy tudnám legjobban megfogalmazni, hogy az angol vidék állatorvosa.

Párhuzamosan bukkantam rá a könyveire még gimis koromban Gerald Durrell könyveivel együtt. Mindketten angolok, de mekkora óriási különbség. Herriot műveiben ne keressünk semmilyen egzotikus élményt, különleges állatot, csak azokat amik Yorkshire vidékén a gazdáknál vagy a házakban élnek. De ezek az állatok is lehetnek izgalmasak, nem csak a leopárdok, az alligátorok vagy a hatalmas rajban repülő papagájok, hanem a körülöttünk élő egyszerű állatok is. Merthogy nem azok, nem egyszerűek, csak megszoktuk őket, de ugyanolyan különlegesek ezek is, ugyanannyira érdekesek - ezt kaptam ezektől a könyvektől.

Nagyon szeretem Durrelt is persze, és a humora utolérhetetlen, de ez más, ezekben a könyvekben nincs esti dobszó, nincsenek virágillatba burkolózó tájak, Herriotnál olvasás közben érezni lehet az állandóan nedves vidéket, a ránk tapadó ruhát, ahogy mindig ki kell szállni a kocsiból kinyitni a kapukat, benne van az orrunkban a folyamatos esőtől szétázott legelők szaga, érezzük a csontig hatoló hideget, amikor az állatorvos télen félmeztelenre vetkőzve segít elleni a tehénnek...

Ez a kőkemény valóság. Ezért becsülöm sokra a gondolatait.