Álltam az állatkertben pár éve (amikor még jártam) a madarak előtt, a hatalmas röpdében össze-vissza kavarogtak a madarak. Mellettem állt egy család.
- Nézd, ott egy szajkó - mondta az apa a fiának. Én is odanéztem, tényleg az volt. Szeretem ezeket a madarakat, gyönyörű szép az a kék szín a szárnyukon, szeretem nézni, ahogy kis csoportokban a fák ágai között keresik a magokat, bogyókat.
- Apu, te így értesz a madarakhoz? - kérdezte a gyerek.
- Nem, csak egy ilyet egyszer majd akarok lőni.
Nem ugyanabból az irányból érkeztünk a szajkóig...
