Costa Rica, aminek partját két tenger mossa, állatvédelem szempontjából az egyik legfelvilágosultabb ország a világon, de lehet hogy egyenesen a legfelvilágosultabb.

2002-ben betiltották az állatokat is felvonultató cirkuszokat és a sportvadászatot is korlátozták az országban.

Most a napokban pedig René Castro, az ország környezetvédelmi minisztere (megérdemli, hogy kiírjuk a nevét) a "ketrecmentesség" elve alapján bezárta az országban található állatkerteket, az állatokat pedig szabadon engedték, természetesen mindegyiket oda, ahova való - így reméljük, nem fognak úgy járni, mint a Mexikóban kiszökött elefánt.

Az állatkertek működése mellett sok pozitív érvet szoktak felsorakoztatni, pl. hogy itt az állatoknak nem kell félniük az ellenséges állatok támadásaitól, nem kell sosem éhezniük, hiszen rendszeresen etetik őket, mindig van társaságuk, a párosodás is könnyebb, hiszen eleve együtt élnek, de legfőképpen, hogy a veszélyeztetett fajokat így lehet szaporítani, így lehet fellépni a teljes eltűnésük ellen.

Az utolsó érv talán még elfogadható, a másik 3 nem. Érdekes, az ember előtt is nagyon jól elvoltak az állatok, most is boldogan élnének a mi "segítségünk" nélkül is. A legjobbak, legügyesebbek életben maradnának - így meg mindegyik. Ugyanazt a hibát követjük el, mint az emberiség esetében, hogy mindenkit életben tartunk.

Az állatvilágban ilyen nincs, ott természetes szelekció van. Az állatkertekben viszont ez nem működik, mindegyik életben marad, és ez nem jó irány.

De mint az előbb írtam, 3 okból is különösen jó nekik, hogy állatkertben élhetnek: nem kell félniük, van kaja, lehet szexelni, igaz rabságban vannak. 3-1 - ez jó arány, mondhatnánk. De akkor is csak egy adott területen élik le egész életüket, ha ez maga a paradicsom. Lehet, hogy ők azért az egyért (a szabadságért) becserélnék a másik hármat. Vajon tényleg?

Nézzük csak, mit mesélt a costa rica-i miniszter a döntéséről, amit a nagymamája papagája ihletett:

"Az egyik nap kivittük a papagájt a teraszra, és amikor elszállt fölöttünk egy vad papagájraj, nagymamám papagája csatlakozott hozzájuk. Ez nagyon nagy hatással volt rám, mert azt gondoltam, hogy mindent megadtunk neki, amiről az ember azt gondolja, hogy szüksége lehet rá. Mégis, mikor lehetősége volt rá, a szabadságot választotta"

Hmmmm úgy tűnik a szabadság az, ami mindennél fontosabb.