Kellemesebb téma, mert nem a szomszéd városról lesz szó, ahol a vágóhíd van, nem a mi boltunkról lesz szó, ahol a mosolygó tehenes dobozokban áll a tej a polcokon, a sajtokkal meg tényleg hagyjál már békén...

Cápákról lesz szó - nekünk tengerünk sincsen, nem a mi sarunk, hanem azoké a rohadt kalózoké. De a számok akkor is megdöbbentőek.

Évente 12 (nem, nem elírás, tizenkettő) embert ölnek meg cápák. Mi viszont (vagyis nem mi, hanem azok a barbár halászok a rozsdás szigonyaikkal, meg a szakadt hálójukkal) 100 milló (nem, nem elírás, száz millió) cápát ölnek meg ÉVENTE.

Arra az adatra, hogy ez a szám azt jelenti, hogy óránként 11.417 cápa hal meg halászat következtében (direkt vagy véletlenül, a lehalászás hozadékaként a hálókba akadva) lehet mondani, hogy ez csak bescslés, ne essünk túlzásokba.

Becslés, de nem túlzás, a mai világban már lehet tudni, hogy mennyi állat fogy egy-egy fajból. Na jó, legyen túlzás (ezek a rohadt állatvédők mindig hazudnak a számokkal, csak ijesztgetik az embert), dobjuk le az ötödét - 80 millió cápa hal meg évente.

Ez azt jelenti, hogy minden cápatámadásban meghalt emberre 6 millió és 670ezer megölt cápa jut. Úgyhogy amikor legközelebb a tengerben úszva beugrik a Cápa zenéje, és betojva fordulunk a part felé, jusson eszünkbe, hogy ha nem sikerül kiérni, 6 és félmillió cápa halálával leszünk megbosszulva.