Mindig is bennem volt a vegánság, egy kecske gidával hosszú percekig tudtam játszani bármikor, mai napig imádom őket simogatni, fotózni, ahogy futkosnak és ugrálnak, a mini malacokat is nagyon szeretem. Társnak tekintettem és tekintem őket, akik vidámságot hoznak az életembe, ahogy nézem őket, sosem jutott eszembe ezekről az állatokról, hogy meg kellene őket ennem.

Voltam már többször vegetáriánus is, évekig - "de sokat teszek az állatokért", gondoltam és hirdettem, és persze büszke voltam magamra. Mert már az is más volt, mint az általános. Pedig hol van az a lényegtől? Most már tudom. Sehol.

Most már azt is tudom, hogy mennyire sehol: a tejtermékek iszonyatosan nagy szenvedést okoznak az állatoknak, ami a tejfarmokon történik, az szinte felfoghatatlan, de mindenképpen elfogadhatatlan. A húsfogyasztás ehhez szinte csak asszisztál. Ha jófejként akarod feltüntetni magad, aki foglalkozik az állatokkal, akkor tejet, tejterméket, tojást ne egyél inkább (angolul vegetarian). Ha csak húst nem eszel, az olyan, mint amikor egy omladozó házon lefestik a homlokzatot. Ér valamit, de a lényeg nem változik. Pláne ha olyan vega az ember, hogy halat azért eszik - miért a hal zöldség?

Szóval szerintem vegánként kell ahhoz élni, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretünk, nem enni semmi állati eredetűt, nem hordani semmi olyan ruhát, kiegészítőt, amihez állati eredetű dolgokat használnak, alap, hogy semmi bőr nem kerülhet az autóba (se kormány, se bőr kárpit - úristen mennyire felesleges) és a lakásba, nem használni semmilyen állatkísérletes terméket.

A nyugodt lelkiismeret mellett viszont ott van a "tudás terhe" az ember vállán, hogy ő látja mi a helyzet, tudja, hogy mekkora nagy rakás sz@r az emberiség és félelmetes ilyenkor szembe találkozni azzal a nemtörődömséggel, azzal a magas fokú érdektelenséggel és cinizmussal, amit eziránt a téma iránt érez a nagy többség. Megdöbbentő látni azt, hogy amíg egy nyuszit otthon dédelget valaki és lesi minden kívánságát, addig gondolkodás nélkül felfal bármilyen más állatot, mert "ez az élet rendje", "mi húsevők vagyunk", egyébként is, "ezek csak haszonállatok". Amúgy meg "húst kell enni, mert csak abban van....." - ezt ugyan már nem tudja senki, hogy mi is az, ami csak a húsban van... Csak azt tudják, hogy a "tej élet, erő, egészség", amit "a tehén egyébként is csak úgy termel és boldogan ad nekünk, hiszen rá van írva a tejes dobozra" és milyen hülyeség már, hogy "répát meg  eszel, amikor annak ugyanúgy fáj".

A kutya evés borzalmas hagyomány és az ottani vb alatt a spanyol csapat is hazahozott Koreából egy éppen levágásra szánt kutyust, akit az étteremben ülve, a vacsorára várva vettek észre - megmentették, ami egyébként örvendetes dolog. Közben pedig ugyanazon a vacsorán megettek vagy 30 kiló másik húst... olyan állatokét, amikét meg lehet... persze lehet, hogy kutya is volt abban a 30 kilóban, csak ezek után nem mondták meg nekik... De a lényeg, hogy a többit miért nem vitték haza?

Ahogy valaki előttem megfogalmazta, valahogy így: a vegánságban nem az a nehéz, hogy le kell mondj korábban megszokott dolgokról, mert az egyáltalán nem gond, az a nehéz, hogy elviseld, ahogy a többiek élnek.

Pontosan.

Fontosnak tartom, hogy írjunk ezekről a dolgokról, a húsevésről, tejivásról, a tejgyárakról, a tojásgyárakról, a marha és disznó telepekről (amik szerintem a legdurvábbak), a vágóhidakról, arról, ami ezekben folyik, a sok elképzelhetetlen, gyakran már beteges brutalitásról, de ebbe a körbe tartoznak még a az állatkísérletek, a cirkuszok, az állatkertek nagy része, az állatkínzások, mint például a bikaviadalok, lóversenyek, rodeók, de akár a legáltalánosabb mindennapi esetek is, és a sor elmondhatatlanul hosszan folytatódik...

Sajnos.